Megkerült antikvák

A pécsi ferences rendház könyvtárában az 1950-es államosítást megelőzően három ősnyomtatványt és negyvenkilenc antikvát őriztek a több ezernyi 1800-nál régebben, de 1600 után nyomtatott értékes régi könyv mellett. 1950 augusztusában azonban a jezsuiták, pálosok, irgalmasrendiek, ciszterciek, karmelita és Notre Dame apácák könyvtáraival, valamint a siklósi és máriagyűdi ferences kolostorok könyvtáraival együtt e könyveket is elvették, a könyvek tulajdonosait deportálták. Hiába volt Várkonyi Nándor, Csorba Győző Gálos László és Litványi László minden jóakarata az értékek megmentésére, hiszen a könyvtáraknak, s velük együtt a ferencesek pécsi könyvtárának csupán romjai maradtak meg 1990-re. Időközben a könyveket kezelésbe vevő Országos Könyvtári Központ mindent Budapestre szállíttatott, és amit fölöslegesnek ítéltek, azt utódjukkal, az Országos Széchényi Könyvtárral együtt antikváriumoknak eladogatták. A ferencesek a rendszerváltást követően csak azt kaphatták vissza, ami még így sem kelt el, de ezeket a könyveket is csak úgy, hogy az OSZK dolgozói egy ismeretlen, talán sohasem létezett egyházi megállapodásra hivatkozva, az értékeket a sokadik átvizsgálással kiszedegette közülük.

Nem csoda, hogy a XVIII. század közepén Major Bernardin tartományfőnök bábáskodása mellett újjáalapított és 1769-től 1950-ig megszakítások nélkül működő és gyarapodó könyvtárnak csak igen kis töredéke maradt meg napjainkra. A Szent Lászlóról nevezett Rendtartomány úgy rendelkezett: Zágrábban, Pécsett és Varasdon alapítsanak nagyobb könyvtárat, sőt, a statútumok még azt is előírták, hogy évente 200 aranyat kell előteremteni a könyvtárak gyarapítására. A kolostorokban könyvtárosokat neveztek ki, akiknek kötelességük volt a bibliotékákat rendben tartani, és a katalógust vezetni.

A három rendház, Zágráb, Pécs és Varasd könyvtárai között élénk könyvcsere folyt, különösen olyankor, amikor a szerzetesi képzést egyik házból a másikba telepítették át. A három most megkerült antikva is valószínűleg a stúdiumok használatában állhatott; a konventuális ferences, Salvatore Bartolucio 1580-ban, Velencében, Melchior Sesse örökösének nyomdájában nyomtatott két kötetes, de egybe kötött Duns Scotus Lombardus Petrus-magyarázatának a kifejtése vélhetőleg a filozófiaoktatásban volt használatos. A puha pergamenkötésű könyv bejegyzéséből az is kiderül, hogy 1648-ban még a varasdi rendház könyvtárában őrizték. Hasonlóan az oktatásban is használatos lehetett Heinrich Helmesius Lyonban, Carol Pesnot nyomdájában, 1573-ban készíttetett szentbeszédgyűjteménye is, bár a szentleckék és evangéliumok alapos magyarázatát minden lelkipásztorkodó pap haszonnal forgathatta.

A három most előkerült antikva az államosított majd 1993-ban visszaadott XVIII. századi pécsi kötetek közé keveredett, és szerencsére elkerülte végzetét, nem lett sem antikváriusoké, sem az OSZK-é, így a többi pécsi ferences könyvvel együtt idézik fel a barátok hajdan gazdagon felszerelt délvidéki könyvtárainak emlékét.