Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár
Enchiridion Könyvtár Levéltár Kézirattár Hírek - Kiadványok Cimeliotheca Galéria
Levéltártörténet

Kutatási szabályzat

Fondjegyzék

Pályázatok

 Levéltártörténet

A Magyar Ferences Levéltár története

A Magyar Ferences Levéltár, mint a magyarországi ferencesség forrásainak legfontosabb gyűjtőhelye, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány és jogelődeinek iratait gyűjti. Jelenleg mintegy 85–90 ifm iratanyaggal rendelkezik, ami folyamatosan gyarapodik az állami levéltárakból visszaérkező ferences iratokkal és a Rendtartomány levéltárérett irataival. A Levéltár első oklevele 1261-ből származik; Mohács előtti okleveles gyűjteményünk 110 darabból áll, amelyek többnyire pápai oklevelek. Az 1757-ben létrejött Kapisztrán Rendtartomány iratai mellett a Salvatoriánus, a Bosnyák-Bányavidéki (Bosnia-Argentina) iratainak nagy részét is őrzi, valamint a Szent Lászlóról nevezett Rendtartomány néhány dokumentumát. A levéltár a rendtartomány(ok) központi vezetésének iratain kívül az egyes rendházak iratait és a rend tagjainak irathagyatékát is őrzi. Az iratanyag hányatott sorsa miatt és az állami levéltárakból történt iratátvétel okán jelenleg rendezés alatt áll, de egyes fondjairól és állagairól rendelkezésre áll ismertető jegyzék.

Segédlet:

A magyarországi katolikus egyház levéltári anyagának fondjegyzékei. 1. rész: Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai. Szerk.: Nagy Lajos. Budapest, 1983. (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II.) 127–133. PDF (Elavult, a frissített fondjegyzéket lásd a honlapon!)

Irodalom:

  • Csóka Ferenc, A ferencrend történetének kutatása Magyarországon 1945–1976. Levéltári szemle 27 (1977) 359–362. PDF
  • Szántó Konrád, Ferences Levéltár. In: Magyarország levéltárai. Szerk.: Balázs Péter. Budapest, 1983. 339–342. PDF
  • Borsodi Csaba, Magyar Ferences Levéltár. In: Magyarország Levéltárai. Szerk.: Blazovich László, Müller Veronika. Budapest–Szeged, 1996. 148–149. PDF
  • Borsodi Csaba, A ferences levéltárak sorsa 1948 után. In: P Takács Ince OFM, Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a Veszprémi Egyházmegyében a 17–18. században. 2. Pápa–Zalaegerszeg, 2001. 881–885. PDF
  • Borsodi Csaba, Ferences iratok, levéltárak Magyarországon 2002-ben. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. 2. Szerk.: Őze Sándor, Medgyesy-Schmikli Norbert. Piliscsaba–Budapest, 2005. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák 1/2.) 561–570. PDF

A Kapisztrán és a Salvatoriánus provincia iratanyaga a magyar ferencesség történetében kiemelkedő szerepet tölt be. Ennek az az oka, hogy ezek a rendtartományok őrizték és a Kapisztán rendtartomány őrzi a korábbi rendtartományok iratanyagának legnagyobb részét, valamint a Mohács előtt keletkezett oklevélanyagot is. A salvatoriánus provincia iratanyagát a 16. századtól a gyöngyösi kolostorban őrizték. Ez nem változott meg akkor sem, amikor 1900-ban a provincia megszűnt és rendházainak többsége a Kapisztrán rendtartományhoz került. 1912-ben, amikor Ungvári Antal lett a tartományfőnök, aki a Kapisztrán rendtartomány székhelyét áthelyezte Gyöngyösre és a Budapesten lévő ún. régi kapisztrán (1757-től keletkezett) iratanyagot is Gyöngyösre szállították. Az ún. régi kapisztrán és a Bosnyák-Bányavidéki rendtartomány iratait az Országúti rendházban őrizték. 1920-ban Tamás Alajos provinciális a tartomány székhelyét újra Budapestre helyezte, de a Gyöngyösre szállított iratanyagot nem hozták vissza Budára. Ez az anyag az 1950-es kényszerű távozásig Gyöngyösön maradt. Az ún. új kapisztrán anyag (1900-tól) legnagyobb része (főként a provincia vezetésének iratai) a Buda Országúti kolostorban maradt. Ebben a szétszakított állapotban érte az iratanyagot az 1950-es esztendő.

A 34/1950-es elnöki tanácsi rendelet a Kapisztrán provinciát jelentős veszteséggel, de meghagyta. A provincia három rendház fenntartására kapott lehetőséget: Buda Országút (Margit krt. 23.), Buda-Pasarét és Esztergom. A többi rendházat 1950. december 7-ig el kellett hagyni. Azzal, hogy a Buda Országúti rendház megmaradt, az ott őrzött levéltári anyag is a rend birtokában maradt a többi — az elhagyni kényszerült rendházakban lévő — irat azonban nem. Ezek az iratok az illetékes megyei levéltárakba kerültek, az akkori megyei levéltárosok gondoskodásának köszönhetően. Levéltárunk hálás az önkormányzati levéltáraknak, akkori sokszor önfeláldozó iratmentő munkájukért.

A legnagyobb jelentőségű gyöngyösi iratanyag döntő részét a Heves Megyei Levéltár gyűjtötte be. Már ebben az időben is feltűnő volt, hogy egyes részei az iratanyagnak nem, vagy töredékesen kerültek a Heves Megyei Levéltár birtokába. Arra, hogy ez miért történt így, csak 1998-ban derült fény.

A rend a rendszerváltás után akkor került a teljes rendház birtokába és a sok átalakítás után újra rendi célokra használta. A felújítás közben találtak rá egy elfalazott régi lépcsőfeljáróra, és benne mintegy három köbméter elrejtett könyv- és iratanyagra. Az iratokat 1950-ben rejtették el a rendház tagjai és őrizték meg titkukat a szétszóratás ideje alatt. Az iratanyag legnagyobb része szerencsére nem szenvedett maradandó károsodást. A fellelt iratanyag fertőtlenítés utáni restaurálása hosszabb időt vesz igénybe és jelentős anyagi ráfordítással jár.

Heves Megyei Levéltár 1968-ban adta vissza a rendtartománynak az egykori gyöngyösi levéltár anyagának mintegy 90%-át. Ezzel együtt a Margit körúton új levéltári helyiségeket rendeztek be, s megkezdték a továbbra is csonka levéltár első rendezését. Gyakorlatilag ekkor alakult meg a ma is működő Magyar Ferences Levéltár. A rendezés munkálatait P. Posta Benjamin és P. Szántó Konrád végezte. A rendszerváltásig Csóka Ferenc levéltáros végzett rendezési munkákat az iratanyagban, de ismertető leltár nem készült. A rendszerváltás hozott új lehetőségeket a ferences levéltári anyag összegyűjtésében. Dr. Borsodi Csaba tszv. egyetemi docens, levéltáros 1995 januárjától végezte az iratanyag rendezését és a szétszórt anyag összegyűjtését, amit levéltárunk azóta is folyamatosan végez.

A Kapisztrán rendtartomány rendházainak állami, önkormányzati levéltárakba került iratanyagát a Magyar Ferences Levéltár fokozatosan visszavette. Először a szécsényi, a kecskeméti, bajai, jászberényi, majd a pécsi, máriagyüdi, siklósi, mohácsi, a dunaföldvári, simontornyai rendházak iratai kerültek vissza és kerültek egyesítésre az MFL birtokában volt iratanyaggal. Visszakerült a szolnoki és a váci rendház anyaga és megegyezés született az egri, szigetvári, nyíregyházi és a szegedi rendház anyagának átvételéről.

A levéltár a visszaszerzett és a megvolt iratanyag egyesítését és újrarendezését folytatta, mikor 2006-ban, a két magyarországi ferences rendtartomány egyesítésével ismét új helyzet állt elő. Gyűjtőkörünk immár a Mariána Provincia történeti értékű iratanyagára is kiterjed, az eddig felállított levéltári rend pedig semmiképpen nem tartható fenn. Ennek megfelelően az MFL-ben új fondszerkezet kialakítására került sor. Elsődleges célunk, hogy visszaállítsuk a levéltár eredeti keletkezési rendjét a már lezárt fondok esetében, s beillesszük az újonnan keletkező iratanyagot a levéltár rendjébe.

Impresszum -- Adatkezelési tájékoztató