Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár
Enchiridion Könyvtár Levéltár Kézirattár Hírek - Kiadványok Cimeliotheca Galéria
Könyv- és levéltárosok

Jakosics József

 Jakosics József

Jakosics József (1738–1804)

Jakosics József — vagy ahogyan a nevét ő maga írta. Josephus Jakosich — 1738. június 2-án uralkodói felmenőkkel rendelkező, de egyszerű bosnyák polgárcsaládban született, Budán. Bár édesapja tudott magyarul, szülei mégis úgy látták jónak, hogy a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása végett gyermeküket a gyöngyösi ferencesek gimnáziumába küldjék tanulni. 1756. szeptember 8-án öltötte magára a rend habitusát a bácsi ferences templomban, majd Budán és Rómában hallgatott filozófiát és teológiát. Az alapos képzésnek köszönhetően Jakosich kitűnően megtanult olaszul és franciául is, így a magyar, német és szerb nyelven kívül a két klasszikus göröggel és latinnal együtt hét nyelven beszélt.

Mint felszentelt pap és örökfogadalmas szerzetes Máriaradnán, Temesvárt, Tolnán, Vukovárt, Budán volt hitszónok, több ízben gvardián is. Baján három évig bölcseletet tanított a rend főiskoláján, majd Máriaradnán adott elő morálist. Hamarosan definitorrá választották és tartományfőnöki titkár lett. 1779-ben mint a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Rendtartomány titkárát fogadta audiencián az uralkodó, Mária Terézia, és engedélyt adott az aradi kolostor építésére.

A következő évben már Jakosicsot választották tartományfőnöknek, ezt a tisztet először 1780-tól 1783-ig töltötte be. 1784-ben, megbízatása lejárta után házfőnök lett a budai vízivárosi kolostorban, és a következő évben az ő vezetésével történt meg a II. József által elrendelt költözés lebonyolítása: a kolostor lakóinak új helyre, az Országúti (ma Margit krt.), volt ágostonosok kolostorába kellett menniük. Április 9-én maga Jakosics vezette az ünnepélyes processiót, egy körmeneti keresztet magasba tartva haladt a menet élén, s így vonultak át a szerzetesek új hajlékukba. Az Országúti rendházban Jakosics 1791-ig töltötte be a házfőnöki tisztséget, ekkor rendi elöljárói engedélyével Milassin Miklós székesfehérvári püspök gyóntatója és tanácsadója lett, ezért hat évre Székesfehérvárra költözött. 1797-ben azonban ismét rendi megbízatást kapott, consultorrá választották, 1800. május 25-én pedig újból ő lett a provincia vezetője. Ügyes „politikusként” elérte, hogy I. Ferenc császár is fogadja, és ebből az alkalomból sikerült elérnie, hogy az uralkodó számos kedvezményt adjon a provinciának. 1803. május 25-én harmadszor is megválasztották tartományfőnöknek, ám 1804. január 27-én ágynak esett. Két héttel később tartományfőnöki megbízatásáról is lemondott, majd február 13-án meghalt.

Nyomtatásban két tartományfőnöki körlevele, egy-egy gyászjelentés jelent meg, valamint — a szerzőség megjelölése nélkül — a Kapisztrán Szent János életéről szóló munkája. Kéziratban tizennyolc hosszabb terjedelmű, latin nyelvű munkája ismeretes, egyháztörténeti és biblikus tanulmányok. Ezeknél azonban sokkal fontosabb volt könyv- és kéziratgyűjtői, másolói munkássága: időt, energiát tartományfőnöksége alatt sem kímélve látott neki a gyűjtemény gyarapításának és rendszerezésének. Tevékenysége nyomán a könyvállomány mintegy hat-hétezer kötetre duzzadt; és a könyvekről a formai és a tartalmi feltárás szempontjait ötvöző igen részletes leírás is készült. Könyvtárossága alatt a bibliotéka mind méreteit, mind összetételét tekintve az ország egyik igen jelentős gyűjteményévé vált. Ebben az időben legnagyobb állománnyal az Egyetemi Könyvtár büszkélkedhetett, mintegy 11.300 könyvük volt, alig négy-ötezerrel több, mint a ferenceseknek; Széchényi Ferenc (1754-1820) könyvtárának katalógusa — melyet maga a gróf küldött meg Jakosichnak —, a Collectio librorum per Hungaros et de Hungaria scriptorum pedig több mint 7000 művet sorolt fel.

Jakosich tudatosan tervezet gyarapító munkájának bizonyítéka a könyvtár gyűjteményében máig fellelhető könyvészeti szakirodalom. A hazai katalógusokon és nélkülözhetetlen monográfiákon kívül beszerezte a külföldi szakirodalmat is. Megtalálható például a Neues Repertorium von selten Büchern und Schriften (Nürnberg, 1795); vagy a fent említett Széchényi-katalógus is.

Számos munkát újraköttetett és a könyveket egyszerű, fából faragott, barokk tárlókban helyezte el. A saját exlibrisével megjelölt köteteket tartalmi szempontból a szokásos módon 19 kategóriába osztotta (Patres, Theologia, Historia Ecclesiastica, stb.), és e kategóriákon belül szerzői betűrendes felsorolást készített. A leírásnál négy fő adatcsoportot különített el: Author, Argumentum, Editionis, Observationes. A kiadás adatainál külön feltüntette a kiadás helyét, évét, a könyv formáját (méretét) és köteteinek számát is. A kiadót azonban csak a megjegyzésekhez írta be alkalomszerűen.

Jakosics nem csupán könyvtárat, hanem a kor szokásainak megfelelően érem- és pecsétpacskolatokból álló pecsét-gyűjteményt, valamint múzeumot is alapított. Szerzeményeiről a beszerzés helyét is feltüntetve a tárgyak méretével ellátott gondos, rajzzal illusztrált leírást készített. Értékes gyűjteményéből a könyvtári és levéltári állományon kívül szinte semmi sem maradt a rend tulajdonában; római kőgyűjteménye például a Magyar Nemzeti Múzeum római kőtárába került az egyik házfőnök felajánlásának eredményeként.

Jakosics József 1804. február 13-án éjszaka halt meg, hatvanöt éves korában, szentségekkel megerősítve, ismeretlen, gyors lefolyású betegségben. Másnap el is temették a budai templom kriptájába, a szertartást Szabó András püspök vezette. Juvenalistól származó jelmondata — Vitam impendere vero — egész pályáját jellemezte, Jakosics valóban az igaznak, az igaz cél elérésének szentelte életét.

Impresszum