Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár
Enchiridion Könyvtár Levéltár Kézirattár Hírek - Kiadványok Cimeliotheca Galéria
Könyvtár Budán

Könyvtár Gyöngyösön

 Könyvtár Gyöngyösön

Ferences könyvtár Gyöngyösön

A gyöngyösi ferences kolostor alapításának pontos időpontja ismeretlen. A rendház meglétének legrégebbi dokumentuma 1465-ből, az első okleveles említés 1475-ből származik. Építéstörténeti analógiák alapján azonban valószínűsíthető, hogy Károly Róbert bizalmasa, Szécsényi Tamás (†1354) — esetleg valamelyik leszármazottja: Szécsényi Frank vagy Szécsényi Simon — parancsára kezdték el az építkezést.

Feltételezhetjük azt is, bár adatunk nincs rá, hogy a gyöngyösi rendházban már a szerzetesek beköltözése után közvetlenül létrejött a kolostor könyvgyűjteménye. A papi és szerzetesi élethez nélkülözhetetlen liturgikus könyvek megléte biztosra vehető, ezek közül a Gyöngyösi Graduale kötéslapok formájában ma is megvan, és okkal tételezhetünk fel egy kolostori könyvtárat is, bár ennek kötetei közül egy sem ismeretes. Mindenesetre a könyvtár legrégebbi könyvei kézzel másolt kódexek voltak, ám a könyvtár mai kódexei közül egyről sem bizonyítható, hogy már a XV. században is a gyöngyösi ferences kolostor könyvtárban volt. Ennek ellenére a Gyöngyösi Ferences Könyvtár az ország legrégebbi, a középkor óta megszakítások nélkül azonos településen működő könyvtára.

Az országra nézve balszerencsés mohácsi csata után a törökök rabolva, fosztogatva elözönlötték az országot, s Ibrahim martalócai Gyöngyöst is felégették. A ferences templom és kolostor több évre fedél nélkül maradt, de a szerzetesek nem menekültek el. 1535. január 24-ére pedig biztosan helyreállították, teljes terjedelmében lakhatóvá tették a kolostort, hiszen a gyöngyösi rendházban tartották a káptalant, és ehhez több mint negyven vendéget kellett tudni ellátniuk.

Semmilyen adat nem áll rendelkezésre, hogy a középkori és koraújkori kolostorban hol helyezték el a könyvtárat. A bibliotéka legrégebbi katalógusa az 1613–1620 körüli évekből maradt fenn, s ebben mindössze 239 könyvet soroltak fel; ezeken kívül 8 könyv volt a tartományfőnök szobájában, 7 különböző munka 32 kötetben pedig más atyáknál. Ez a gyűjtemény aligha volt nagyobb két-három könyvszekrénynél, melyeket a kolostor bármelyik cellájában elhelyezhették.

A XVI–XVII. század a ferencrend példátlan pusztulását hozta Magyarországon. 1525-ben a szalvatoriánus provinciában 10 őrség 73 zárdájában 1472 rendtag élt; 1602-re már csak 4 kolostor működött 32 baráttal. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár különös módon a török hódoltság vészterhes idejében gyarapodott a legdinamikusabban. A barátok a könyvnyomtatás „forradalma” révén mind olcsóbban tudtak könyvekhez hozzájutni, s a szerzeményeikre nagy gonddal vigyáztak is. A könyvek bejegyzéseinek tanúsága szerint sok művelt könyvolvasó és gyűjtő magyar ferences élt a XVI–XVII. században, akik a legfrissebb teológiai és egyéb tudományos munkákat szerezték be, s így műveltségük a kor legújabb irányzatait követte. Ilyen volt Nádasdi Bálint, a Párizsban tanult, igen képzett szerzetes, aki jó néhány kötettel gyarapította a gyűjteményt. Gazdag festőcsaládból származott, és nagybátyja, Erdődi Tamás 100 forintot, vagy nagyszombati házát hagyta rá és testvéreire. Talán ebből a pénzből vette könyveit, amelyek használat után a gyöngyösi könyvtárra szálltak. A gyöngyösi könyvár antikva-gyűjteményében ma 22 kötetről tudható a bejegyzések alapján, hogy Nádasditól származik, és ebből hármat Párizsban vett, ennél azonban valószínűleg több könyve volt. Értékes feljegyzései is a könyvtárba kerültek. Bár Nádasdi pályája a többi szerzeteséhez képest rendhagyó, mégsem mondhatjuk, hogy személyében a korszak új könyvgyűjtő-típusa jelent volna meg, hiszen könyvgyűjtésének okait nem ismerjük.

Hozzá hasonló, jelentős, tudós személyisége volt a rendnek Cserőgyi Benedek (†1559) — 1554–58 között, majd 1572-ben gyöngyösi gvardián, 1552-ben és 1597-ben tartományfőnök —, aki elsősorban a káptalanok rendelkezéseit alapul véve megírta a rendtartomány történetét 1504-ig, Temesvári Pelbárt haláláig, valamint lemásolta a rendi gyűlések határozatait. Könyveinek egy részét ma is a Gyöngyösi Ferences Könyvtár őrzi. A háztörténet első kötete (1767) megemlíti, hogy a könyvtár visegrádi és sümegi ferences bejegyzésekkel ellátott könyveket is tartalmaz, valamint egy Mátyás király könyvtárából származó kötetet is. Ez utóbbi könyv Leonardus de Utino domonkos szerzetes Sermones quadragesimales című szentbeszédgyűjteményének 1473-as frankfurti kiadása. A könyv csaknem teljes dísztelensége, egyszerű, vörös és kék iniciáléi csaknem kizárják annak lehetőségét, hogy valamikor a Bibliotheca Corviniana darabja lett volna — dacára az Ex Bi[…]theca a Regi […]gariae in habit bejegyzésnek.

A könyvtár gyarapodását némiképp korlátozta a konstitúció könyvekre vonatkozó része, amely a könyveket az arany- és ezüsttárgyak kezelését taglaló helyen említi. Igaz, szemben az előbbiekkel, könyveket elfogadhattak a szerzetesek megőrzésre, ha a szükség úgy kívánta.

Az 1581. április 23-án Gyöngyösön tartott tartományi gyűlésen szabályozták a rendtartomány zárdái közötti könyvforgalmat, s előírták azt is, hogy minden zárda legyen köteles saját könyvtárat felállítani, a könyvekről pedig pontos jegyzék vezettessék, melyet kötelező volt kifüggeszteni.

Az ezerhétszázas években Wrancsics Ferenc házfőnöksége alatt (1738–1741) megújult a kolostor könyvtára. A bibliotéka legrégebbi bútorai Oszler Liborius asztalos testvér munkái, és a század közepéről származhatnak.

A Historia Domus említése szerint a korábbi elrongyolódott kötések helyett a Büki Vince házfőnök utasítására három compactor, Boshadt Timót, Kamliger Egyed és Juniper testvér 1755-ben nekiláttak az új kötések elkészítésének. Az egyszerű, papírtáblás, barna bőrkötések gerincére a könyvek szerzője és címe mellé a kötés időpontját és a convent nevét is feltüntették aranynyomással. Az ő munkájuk eredményeként lett kötésanyag a már említett XV. századi Gyöngyösi Graduáléból, valamint egy hasonló korú „vetus” Psalteriumból. A könyvkötészet eszközei a XX. század elején kerültek az Országos Magyar Iparművészeti Iskola birtokába.

A könyvtár állományának gyarapodása a XVIII. század második felében érdekes változásokat mutat. Ebben az időben mind nagyobb számban kerültek a gyűjteménybe „világi” témájú könyvek és folyóiratok, a magyar szépirodalom és szórakoztató irodalom ma már sokszor elfelejtett alkotásai.

De a XVIII. század közepére a Gyöngyösi Ferences Könyvtár már a rendtartomány központi könyvtáraként számtalan olyan középkori teológiai könyvvel is gyarapodott, amelyek kalandos úton, más rendházakból kerültek a gyűjteménybe. A könyvtár jelentőségének emelkedését mutatja az is, hogy 1791-től rendszeresen a rendtartomány vezetése nevezett ki prefektust az élére, s így könyvtárosait ettől kezdve név szerint is ismerjük. 1791-ben Schnitzl Ferenc teológiai lektor, hitszónok volt könyvtáros, 1792-től 1797-ig Lököss Ferenc, elődjéhez hasonló megbízásokkal. 1798-ból nincs adat, 1799-től 1805-ig Lovasi Benedek teológiai lektor, az irodalom- és egyháztörténet tanára, 1806-ban Forgács Ignác, aki az énekkart is vezette, 1807-ben Lipótzy János, a bibliai nyelvek és az ékesszólás tanára, hitszónok, orgonista és kórusvezető; 1808-tól 1811-ig Farkas Bernardin. Ő készítette el szakszerűen a könyvtár katalógusát Cathalogus librorum Bibliothecae ven. Conventus Gyöngyösiensis címen, amely kéziratból nemcsak a könyvtár nagyságát ismerhetjük meg, hanem a raktári rendre is következtethetünk: a könyvek szakrend szerint kerültek csoportosításra; a főcsoportokat az ABC nagy betűjével jelezték — az első sub litera A libri historici —, ezt követte a könyv helyét meghatározó egyszerű sorszám, amely alapján a munka megtalálható volt a polcon. A könyvek címleírása három fő adatcsoportot tartalmaz: cím és szerzőségi közlés, megjelenés helye, és a megjelenés ideje. A felsorolásban 1678 könyv szerepel, valamint a K betű alatt rézmetszeteket és Ordinánsz Konstantin két évvel korábban tartott szentbeszédeinek kéziratát is megemlít a kötetet összeállító Farkas Bernardin. A kézirat külső borítójára írt Bibliothecae majoris felirat, valamint a lista tatalma alapján biztosra vehetjük, hogy ez nem a kolostor teljes könyvállománya volt 1808-ban, hanem csak a teológiáé, hiszen valamennyi tárgycsoport teológiai könyveket tartalmaz.

A XIX. század első felében — szerencsés módon — a Gyöngyösi Ferences Könyvtár gondozásával megbízottak általában több éven keresztül látták el feladatukat. Minden esetben magasan képzett főiskolai és/vagy gimnáziumi tanárok látták el ezt a feladatot. 1846-ban szerepel először a hivatalos megbízások között a provinciai levéltáros feladatkör, amelyet Magócsy István exprovinciális kapott.

A XIX. században — talán a jozefinizmus hatásaként — a korábbi passzív könyvtárgyarapítási metódus lassan megváltozott: a pénztárkönyvek szerint egyre gyakoribb, majd rendszeres lett a könyvvétel. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár állományának összetétele ennek megfelelően megváltozott: kortárs és klasszikus szépirodalom, lexikonok, szótárak kerültek a gyűjteménybe, sőt a kor divatos tudományos és egyházi periodikáit is megvásárolták. A Tudományos Gyűjtemény, Tudománytár és a Nemzeti Almanach egyaránt megtalálhatók a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban, sőt, napilapokat is megrendeltek. A rendház 1832-es gazdasági feljegyzéseinek júniusi tételeinél olvashatjuk például, hogy 10 forintot fizettek magyar újságok előfizetésére, decemberben pedig 30 forintot, igaz, ebben az összegben egyéb könyvek vásárlása is benne foglaltatott. Gyöngyösön azonban nem lehetett mindent beszerezni, az 1833-as április feljegyzéseknél olvassuk, hogy egy pesti út alkalmával könyveket, kávét, cukrot és szőnyeget vásároltak 75 forint 23 krajcár értékben.

Az 1904-es tűzvész a rendházban — s így a könyvtárban is — nagy kárt okozott. Augusztus 16-án este nyolc óra előtt a városban tomboló lángok szikrát sodortak a templomra, s a hosszú szárazság miatt teljesen kiszáradt zsindely pillanatok alatt meggyulladt. A lángok hamar átterjedtek a rendházra is. A tűzoltók meg se kísérelték az oltást, mivel a dél felé forduló szél azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az Újváros is kigyullad.

Késő estére tüzet fogott az évszázados könyvtár is. A barátok a tűz fénye mellett az életveszéllyel sem törődve az udvarra dobálták ki az értékes könyveket, hogy megmentsék az enyészettől. A templom középkori harangjai (1529, 1532) leszakadtak és széttörtek, lehullott a templom nagykeresztje, beomlott a lorettói kápolna teteje. A szerzetesek egész éjszaka mentették az értékeket. Másnap reggel a könyvtárban ismét tűz ütött ki, amelyet azonban sikerült idejében eloltani.

1915 júliusában Oslay Oswald magiszter vezetésével újrarendezték a kolostor könyvtárát. A hat szobában elhelyezett országos hírű gyűjteményt téma szerint csoportosították, s az incunnabulumokat a könnyebb kezelhetőség okán a provinciális külön helyiségben helyezte el. A tartományfőnök ekkor rendelte el a múzeum felállítását is, az egész provinciában található régiségek gyűjtőhelye tehát Gyöngyös lett. Valószínűleg ekkor alakult ki a rendház könyvgyűjteményeinek hármas tagozódása: a régi könyveket is tartalmazó gyűjtemény mellett felállítottak a teológiai tanároknak egy jól felszerelt kézikönyvtárat (lektori könyvtár), s a klerikát szintén külön könyvtárat kapott.

1916 decemberében a provincia hivatalos értesítője, a Rend-Tartományi Közlöny a Generalis Constitutio IV. paragrafusát magyarázta, azt a részt, amely a rendházakban felállítandó könyvtárak és levéltárak működését szabályozza, valamint kitér a könyvkölcsönzés kérdésére is. A rendelkezések részletezik a rendi könyvtáros feladatait: a címjegyzék elkészítését valamint az állomány védelmének néhány kérdését. A magyarázatok külön megemlékeznek a provincia neves könyvtárosairól, Jakosics Józsefről, Papp Primusról, Blahó Vincéről. „Törvényünk van sok a könyvtárak rendezésére és jókarban tartására, csak nincs, a ki egyszer már hozzáfogna a dologhoz” — panaszolja a magyarázat írója.

1930-ban a betegségéből felépülő szentföldi komisszárius, Kaizer Ferdinánd nekilátott a rendtartomány könyvtárainak és levéltárainak egységes rendezéséhez. Még ebben az évben megjelentette a budai, gyöngyösi, szegedi, bajai, pécsi, mohácsi, szigetvári, siklósi, dunaföldvári, sárossebesi zárdák értékesebb könyveinek jegyzékét.

Az 1936-os vizita egyik eredménye, hogy a provinciális, Hermann Hermenegild részletes leírást tett közzé a rendházak könyvtárairól. Ez a közlemény bemutatja, hogy milyen volt a gyöngyösi zárda nagyhírű gyűjteménye az államosítás előtt:

„A társalgói könyvtár alkalmas szekrény híján csak egy Révai lexikon-sorozatot tartalmaz, azonban ezt a hiányt bőven kárpótolják a többi könyvtárak. A nagykönyvtár hat egymásbanyíló helyiséget tölt meg. Az elsőben jobbára a rendezésre váró könyveket találjuk. Az ebből szembenyíló két szoba könyvespolc-mezői különösen hitszónoki, aszkétikus, történelmi, jogi, liturgiai néprajzi munkát tartalmaznak; igen sok ezek között a régi munka. A jobbra nyíló három szobában találjuk a lexikon-sorozatokat, bekötött folyóiratokat, tudományos gyűjteményeket, erkölcstani, pasztorációs, dogmatikus munkákat és a szentatyák műveinek Migne-féle kiadását. Ebben a könyvtárban járva érezzük, hogy a hazai hittudományi élet egyik gócpontjában vagyunk.

Külön lectori könyvtár foglalja magában a főiskola tanári karának szinte naponként szükséges könyveket. Ezek között a theológiai és kapcsolatos tudományok minden ágát képviselve látjuk. Itt látjuk az Acta Ordinis bekötött évfolyamait sok más tudományos folyóirattal együtt. Külön szekrények őrzik a gyöngyösi zárda évszázados könyvértékeit, amelyek ismertetése szakértő feladata lenne…

A klerikátus könyvtáráról azonnal látjuk, hogy jól fel van szerelve; itt válogatni lehet a theológiai, aszketikus, szónoklati, történelmi, irodalmi, művészeti munkákban, beköttetésre előkészített folyóirathalmazokban… rendelkezésre álló hely azonban nagyon szűk, az eddig összegyűlt anyag rendbentartása is nehéz probléma, az itt-ott ujabb érkező könyvek és lapok elhelyezése pedig a szorgalmas könyvtáros testvért nagy fejtörés elé állítja…”

A II. világháborút többé-kevésbé szerencsésen úszta meg a kolostor. Épen vészelte át a világégést az évszázados könyvtár is. A novíciát magisztere, Horváth Asztrik, már 1944. januárjában kérte a tartományfőnököt, hogy a közelgő front miatt megtehesse az „előrelátó gondoskodás” lépéseit.

A szovjet megszállás után a katonai városparancsokságnak semmi kapcsolata nem volt sem a kolostor lakóival, se a könyvtárral. A gyöngyösi rendház vezetője, Horváth Zsigmond és a magiszter, Karácsonyi Aladár azonban már az 1950-es deportálások előtt felkészültek az államosításra. A novíciusokkal elrejttették a könyvtár és levéltár néhány értékesebb darabját, a hittudományi főiskola tankönyveit, a teljes Patrologia Graeco-Latinát, valamint néhány fontosabb egyházi felszerelési tárgyat — okkal tartva attól, hogy az értékeket elkobozzák, a liturgikus eszközöket megszentségtelenítik. A templom régóta használaton kívüli kriptájában, a Szent Ferenc és a Szent Antal oltárok dobogójában, a kórus padozata alatt, valamint egy, az oratórium helyiségébe torkolló, de az 1904-es tűzvész óta elfalazva állott és így teljesen feledésbe merült lépcsőfeljáróban falazták el mindezt, valamint megbízható világi híveknek adták oda megőrzésre.

Amikor 1950. június 9. és 10-e közötti éjszaka országszerte deportálták a szerzeteseket, majd augusztusban aláíratták a katolikus egyház képviselőivel az egyház és állam közötti megállapodást, az államosítók már csak a Gyöngyösi Ferences Könyvtár állományának egy részét találták.

A szerzetesek elhurcolása után az épület egy évre őrizetlenül maradt. Az Országos Széchényi Könyvtár részéről Kőhalmi Béla már 1950 júliusában lépéseket tett az értékes könyvtár megmentéséért, és levelet írt a városi tanács elnökének,Ács Vendelnének, melyben felhívta a figyelmet a kolostor több mint ötszáz darab értékes ősnyomtatványára.

1951. január 4-én alakult meg az a paritásos bizottság, amely rendelkezett az államosított egyházi kolostorok könyvtárairól. A bizottság tagjai Kőhalmi Béla, Ürögdi Györgyné, Dörnyei Sándor, Szörényi Gábor és Paulai Imre voltak. Az Országos Könyvtári Központ (OKK) igényt tartott minden 1867 előtt megjelent könyvre, valamint a „teológia klasszikus műveire”, továbbá a tudománnyal és az ateizmussal foglalkozó könyvekre. E bizottság rendelkezett arról is, hogy a szerzetesek saját tulajdonban lévő könyveiket megkaphatták.

1951. március 6-án ki is szállt egy bizottság a gyöngyösi rendházba és nekiláttak a szétválogatásnak. Az OKK részéről Borsa Gedeon, Dörnyei Sándor és László Boriska (később Wix Györgyné) jelent meg, az egyház részéről Oberten Odiló, mint az Egyházi Szociális Bizottság megbízottja. A városi tanács csak 1951 szeptemberében rendelkezett a kolostor további sorsáról; beleegyeztek, hogy hat különböző intézmény költözzön be az épületbe. A könyvtárat és levéltárat azonnal el kellett szállítani. A klerikát megmaradt könyvtárát zúzdába vitték; a könyvtárhoz tartozó múzeum tárgyi emlékei eltűntek. A levéltár értékesebb, a mohácsi csatavesztés előtt keletkezett iratokat tartalmazó részét az Egri Levéltárba szállították. Bán Imre középiskolai tanár látva a hatalmas történeti érték pusztulását azonnal fölvette a kapcsolatot az államosított könyvtárak kezelésével megbízott Országos Könyvtári Központtal, ahol kieszközölte a gyűjtemény védelem alá helyezését — s ezzel sikerült egyben tartania a felbecsülhetetlen értékű bibliotékát. Bán Imrét a Közoktatási Minisztérium jóváhagyásával főállású könyvtárosnak nevezték ki; s neki is látott a leltár elkészítéséhez. Az utolsó katalógussal egybevetve ezer kötetes hiányt állapított meg, Borsa Gedeon és Dörnyei Sándor jelentései szerint a 192 ősnyomtatványból mindössze 40-50 darab volt meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az értékesebbnek gondolt ősnyomtatványokat a ferencesek is menteni igyekeztek, s így közel száz a rendtartomány budai anyaházába kerültek, ahol a mai napig megtalálhatók. A kolostor épületébe költöztetett SZÖVOSZ mezőgazdasági iskola azonban sürgette a ferences könyvtár mielőbbi elköltöztetését, s hogy nagyobb nyomatékot adjon kívánságainak, fenyegetőzni kezdett: ha nem tudják időben megnyitni a főiskolát, a politikai felelőséget az Országos Könyvtári Központra hárítják, melynek vezetői „nincsenek tisztában a káderképzés jelentőségével”.

A könyvtárat 1951 áprilisának végén a Szent Bertalan templom melletti volt gimnázium épületének földszinti termeibe szállították. A környék felszámolt ferences kolostoraiból — Hatvan, Jászberény, Szécsény — is szállítottak ide könyveket, bár ezek nagy és értékes állománya nagyobbrészt az Országos Könyvtári Központba, majd néhány helyi múzeumba vándorolt. Bán Imrének nem csupán az állomány rekatalogizálásában volt elévülhetetlen érdeme, hanem abban a harcban is, melynek eredményeként sikerült elérni, hogy a történelmi gyűjtemény ne kölcsönkönyvtárként üzemeljen. A gyöngyösi könyvtárat 1953. április 11-én vette át az Országos Széchényi Könyvtár; igazgatójául Bán Imre után Katus Lászlót nevezték ki. Az OSZK sajátos fejlesztési koncepciójának eredményeként az egyetlen, középkori eredetű könyvtárat elkezdték ideológiai könyvekkel, a marxizmus-leninizmus klasszikusaival gyarapítani; majd 1958-ban az Orczy-kastély földszintjére költöztették. Az új igazgatót, Lévai Ferencet a Széchényi Könyvtár főigazgatója, Jóború Magda nevezte ki. Ugyanő adott engedélyt, hogy a gyűjteményt Bajza Józsefről nevezzék el. 1966-ban költöztették a könyvtárat új helyére, a kastély emeleti termeibe. Ebben az évben döntött úgy az OSZK vezetése, hogy az 1951 után „fejlesztésként” idehozott marxista könyveket kivonják az állományból. Vekerdi József vezetésével elkezdődött az eredeti raktári rend helyreállítása és a leltárkönyv elkészítése.

Fülöp Lajos gimnáziumi igazgató 1967 elejétől irányította a könyvtári gyűjteményt. Az ő tevékenységének köszönhető, hogy tárgyalás kezdődött a könyvállománynak és az értékes bútoroknak a ferences kolostorba való visszaköltöztetéséről. Az alsóvárosi plébánia késznek mutatkozott újabb helyiség átadására; s a rendház egykori kápolnáját jelölték ki a könyvtár új helyéül. Ebben a teremben az államosítás óta volt már raktár, főiskolai előadóterem, tanári szoba is, tehát a helyiség eredeti bútorzatát korábban elszállították. A bejárás a kórus felől lett lehetséges; a mezőgazdasági szakközépiskola kollégiumának irányában pedig falat húztak. A rendház egykori barokk oratóriumában vécét építettek, a templomi lejárót elfalazták, s szintén falat emeltek a templomra néző ablakok elé. Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába került könyveket 1979-ben szállították vissza a kolostorba. A költözéssel egy időben — harmincöt év alatt ez volt negyedik — a gyűjtemény új nevet is kapott, szintén a sokadikat. Így lett Az Országos Széchényi Könyvtár Gyöngyösi Műemlékkönyvtára. Az ünnepélyes megnyitót Keresztury Dezső tartotta 1979. május 25-én; a könyvtár vezetője Misóczki Lajos lett; könyvtárosként október 1-től Sarkadi József dolgozik a gyűjteményben.

1990. július 25-én Seregély István egri érsek és Várnai Jakab tartományfőnök megállapodást írtak alá a gyöngyösi plébánia átvételéről, majd augusztus 2-án az egri érsek átadta a vezetést Posta Benjaminnak. Szeptember 19-én a rend visszakapta a kolostor keleti szárnyát, októberben pedig megtörténhetett az első komoly falbontás is. 1996. december 18-án az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Poprády Géza és Várnai Jakab tartományfőnök megállapodást írtak alá, melynek értelmében a rend visszakapta nagy értékű könyvtárának megmaradt részét.

1998. április 28-án délelőtt 11 órakor Gyöngyösön a sekrestye és a torony feljárójának bontási munkálatai közben, Harsányi István kutatásainak eredményeként mintegy 3 köbméter könyv került elő. Ezek közül 302 darab régi nyomtatvány illetve levéltári anyag; szálas és kötött kézirat, tabula, protocollum, provinciai levelezés, feljegyzések, klerikusok névsora. Előkerült a régi könyvtár büszkesége, az 1462-ben nyomtatott Fust-biblia is. A munkálatokon részt vett P. Szabó József OFM provinciai titkár, Harsányi István mérnök, Bodor Imre művészettörténész, Schramkó Péter és Fehrentheil Henriett restaurátor, Dér Béla gondnok, Fáy Zoltán könyvtáros.

1998. május 4-én került sor az előkerült, fertőzött anyag dobozolására és fertőtlenítésére. Az ÁNTSZ Fővárosi Intézetébe kerültek a dobozok, ahol etilén-oxiddal árasztották el a tárgyakat. A történetileg értékes könyvtári és levéltári anyag ideiglenesen a budai könyvtárba került; innen egyszerűbben intézhetők a restaurálási munkák. Az értékes leleteket a rendtartomány — előzetes restaurálás után — május 14-én, 10 órakor sajtótájékoztatón mutatta be a nagyközönségnek. A Fust-biblia teljes helyreállítása 1999 februárjára készült el.

Irodalom:

  • Fáy Zoltán, A Gyöngyösi Ferences Könyvtár. Gyöngyös, 2012.
  • [Kaizer Nándor], Index librorum saeculi XV. et XVI. bibliothecae pp. franciscanorum Gyöngyösini. Budapest, 1930. PDF
Impresszum