Az egykori Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány összefoglaló története

A 1228-ban Joannes de Plano, Németország miniszter provinciálisa német testvéreket küld Magyarországra. 1233-ban létrejön az Esztergomi Custodia, mely rövidesen a Magyar Provincia nevet kapja.

1454-ben Igali Fábián megreformálja a tartomány közösségét, amely rövid időn belül egész Magyarországra, Erdélyre, Horvátországra és Szlavóniára kiterjedt. Az obszerváns testvérek Bosznián keresztül érkeztek. 1339-ben jön létre a Boszniai Vikariátus, melyet 1447-ben a házak nagy száma miatt két részre oszt V. Miklós pápa, az előbbi mellett így megszületik a Magyar Vikariátus. 1517-ben a konventuálisok csatlakoznak az obszervánsokhoz.

Az 1523-ban, Burgosban tartott Nagykáptalanon újra rendezik a magyar tartományok helyzetét. A szalvatoriánusok (Provincia Ss. Salvatoris) az ország keleti részén, a mariánusok (Provincia S. Mariae) nyugaton, a bosnyák bányavidéki (Provincia Bosnia Argentinae) provincia a Duna mentén működik. 1661-től önálló provincia délnyugaton a Szent László Provincia (ladiszlaiták).

A török hódoltság idején az ország Tiszán-inneni és Tiszán-túli részein szinte csak a ferencesek végezték titokban a lelkipásztori munkát. 1602-ben csupán négy kolostor működött: Gyöngyös, Szeged, Szakolca és Csíksomlyó. 1640-ben az erdélyi kolostorok önálló kusztódiává tömörülnek. 1729-ben ezekből alakult meg a Szent Istvánról nevezett provincia. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indul meg. A 17. sz. végén a szalvatoriánus provincia 25, a mariánusok 20 kolostorral rendelkeznek. A föllendülés a következő században folytatódik, az 5 provinciában mintegy 3500 ferences él.

1757. június 15-én létrejön a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány a Bosna-Argentina Provincia Szávától északra eső magyarországi házaiból: Buda-viziváros, Eszék, Pétervárad, Temesvár, Szerémújlak (Ilok), Máriaradna, Pozsega, Nasice, Bács, Baja, Diakovár, Zombor, Brod, Vukovár, Velika, Csernik, Sarengrád, Arad, Gradiska, Tolna, Mohács, Dunaföldvár.

XIII. Leó pápa 1897-es reformja nyomán 1900-ban átrendezik a történelmi Magyarország területén működő provinciákat. Megszűnik a szalvatoriánus és a ladiszlaita provincia. A Dráván túli házakból kialakítják a Cirill és Metód provinciát Zágráb székhellyel. Az osztrák provinciához kerül Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten, az erdélyi provinciához pedig Alvinc, Déva és Körösbánya. A megmaradt 6 kapisztránus házhoz (Buda, Baja, Bács, Mohács, Dunaföldvár, Máriaradna) csatolnak 17 volt szalvatoriánus kolostort (Gyöngyös, Szeged, Kecskemét, Jászberény, Vác, Szabadka, Szolnok, Szécsény, Eger, Fülek, Rozsnyó, Eperjes, Bártfa, Alsósebes, Sztropkó, Kaplony, Nagyszőlős) és 4 ladiszlaita kolostort (Pécs, Siklós, Szigetvár, Máriagyűd). A mariánus provinciának 29 háza lett a reform után. A reform tartalmi része a jozefinizmus nyomán elvilágiasodott életmóddal való szakítás. Ezzel komoly létszámcsökkenés járt. Az újonnan kialakuló Kapisztrán provincia megszervezője és „atyja” Tamás Alajos.

A trianoni békeszerződés nyomán a határon kívülre kerül: Szabadka, Bács (Zágrábhoz); Máriaradna, Kaplony, Szatmárnémeti (Erdélyhez). A mariana provincia 8 Duna feletti házából és Alsósebes, Bártfa, Eperjes, Fülek, Rozsnyó, Nagyszőlős kapisztránus rendházakból 1924-ben létrejön az új szalvatoriánus provincia Szlovákiában.

A két világháború között számos új alapítás (Hatvan 1931, Salgótarján 1932, Pasarét 1934, Csongrád 1936, Nyíregyháza 1938, Debrecen 1942 és 1943, Magyar Szentföld-Hűvösvölgy 1936) és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számlálunk, míg 1948-ban 27 rendházban már 339-et.

1922-től küld a provincia testvéreket az Egyesült Államokba, a kivándorolt magyarok lelki gondozására. Megalakul a Kapisztrán Kusztódia, amelyet 1993-ban szüntet meg a Rend vezetősége. 1929-től az ötvenes évek elejéig működött a provincia kínai missziója.

1950 júniusában a szerzeteseket internálják Magyarországon. Ekkor provinciánk 350 tagja 26 rendházban él: Budapesten 3 (Margit krt., Pasarét, Hűvösvölgy), Gyöngyös, Jászberény, Pécs, Szécsény, Baja, Eger, Szeged, Szolnok, Kecskemét, Dunaföldvár, Mohács, Siklós, Vác, Simontornya, Szigetvár, Máriagyűd, Mátraverebély-Szentkút, Hatvan, Salgótarján, Csongrád, Nyíregyháza, Debrecen I–II. A mariana provincia 280 tagja 17 rendházban lakik. 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács megvonja a működési engedélyt a szerzetesrendektől, a rendházakat és templomokat elveszik.

A provincia két iskolát vállal, ezért megtarthatja budai és pasaréti kolostorát, valamint megkapja az esztergomi iskolát és kolostort. Engedélyezett rendi keretben működhet 1989. augusztus 30-ig, amikor az 1950-es rendeletet visszavonják. A provincia élete újraindul a következő helyeken: Mátraverebély-Szentkút (1989. augusztus 13.), Szécsény (1989. szeptember 3., 1993-tól noviciátus is), Szeged (1989. szeptember 17., 1991-től növendékház is) Gyöngyös (1990. augusztus 2.). 1989. október 4-én kezdi meg működését a Ferences Misszió a kárpátaljai Nagyszőlősön, 1994-ben a Bp.-rózsadombi domus filialis, 2000-ben pedig Szentendrén alakul rendház.