Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár
Enchiridion Könyvtár Levéltár Kézirattár Hírek - Kiadványok Cimeliotheca Galéria
A kezdetek és a 13. század

Magyar ferences középkor

A török dúlás

A szerzetesi élet megújulása

A jozefinizmus és a 19. század

A Mariána provincia a 20. században

A Kapisztrán provincia a 20. században

A Stefanita provincia a 20. században

Az egykori Szűz Máriáról nevezett rendtartomány

Az egykori Kapisztrán rendtartomány

 A Kapisztrán provincia a 20. században

A Kapisztrán Provincia a 20. században

A jozefinizmus szellemétől már korábban szabadulni akart a magyar egyház, de nem sok sikerrel. Ilyen próbálkozás volt, a Rudnay prímás által 1822-ben Pozsonyban megtartott nemzeti zsinat, ami ugyan tárgyalta a szerzetesek elvilágiasodott életét, de határozatait nem valósították meg. A következő kísérlet Szcitovszky prímás vizitációja volt, aki az 1850-es években szinte valamennyi kolostorunkat végig látogatta, és 1857-ben rendelkezéseket is adott ki, de a szellem maradt a régi, amint ez kiderül a reform szükségéről szóló vitákban. A század nyolcvanas és kilencvenes éveiben már az erdélyi és a mariánus provinciában is felvetődik a reform szükségessége. 1884-ben P. Csiszér Elek és társai a mikházi kolostort kapják meg, hogy ott a rend eredeti előírásainak megfelelően élhessenek, míg a mariánusoknál P. Ozorai Izidor kezd 1888-ban Malackán az eredeti szabályoknak megfelelő életet.

Az igazi reformot azonban csak központi segítséggel lehetett végrehajtani. Erre alkalmat XIII. Leó pápának a rend különböző irányzatait egyesíteni szándékozó törekvése adott, amit az 1897-ben kiadott Felicitate quadam bulla jelentett be. Mivel Magyarországon nem voltak az obszervánsokon belül különböző famíliák, nálunk a reform a jozefinizmus következményeinek felszámolására irányult, ami az új konstitúciók bevezetésével vette kezdetét. A reform bevezetésével a fiatal kapisztránus tartományfőnököt, Tamás Alajost bízták meg, aki nagy tapintattal és bölcsességgel járt el. Jelentése alapján a rendi vezetőség 1900. június 3-án átrendezte a hazai ferencesség életterét, és ennek megfelelően a rend 20. századi története a század első évétől kezdve új keretek között zajlott.

Megszűnik a szalvatoriánus és a ladiszlaita provincia. A Dráván túli házakból kialakítják a Cirill és Metód provinciát Zágráb székhellyel. Az osztrák provinciához kerül Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St.Pölten, az erdélyi provinciához pedig Alvinc, Déva és Körösbánya. A megmaradt 6 kapisztránus házhoz (Buda, Baja, Bács, Mohács, Dunaföldvár, Máriaradna) csatolnak 17 volt szalvatoriánus kolostort (Gyöngyös, Szeged, Kecskemét, Jászberény, Vác, Szabadka, Szolnok, Szécsény, Eger, Fülek, Rozsnyó, Eperjes, Bártfa, Alsósebes, Sztropkó, Kaplony, Nagyszőlős) és 4 ladiszlaita kolostort (Pécs, Siklós, Szigetvár, Máriagyűd). A mariánus provinciának 29 háza lett a reform után. A reform tartalmi része a jozefinizmus nyomán elvilágiasodott életmóddal való szakítás. Ezzel komoly létszámcsökkenés járt.

A trianoni békeszerződés nyomán a határon kívülre kerül: Szabadka, Bács (Zágrábhoz); Máriaradna, Kaplony, Szatmárnémeti (Erdélyhez). A mariana provincia 8 Duna feletti házából és Alsó­sebes, Bártfa, Eperjes, Fülek, Rozsnyó, Nagyszőlős kapisztránus rendházakból 1924-ben létrejön az új szalvatoriánus provincia Szlovákiában.

A két világháború között számos új alapítás (Hatvan 1931, Salgótarján 1932, Pasarét 1934, Csongrád 1936, Nyíregyháza 1938, Debrecen 1942 és 1943, Magyar Szentföld-Hűvös­völgy 1936) és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számlálunk, míg 1948-ban 27 rendházban már 339-et.

1922-től küld a provincia testvéreket az Egyesült Államokba, a kivándorolt magyarok lelki gondozására. Megalakul a Kapisztrán Kusztódia, amelyet 1993-ban szüntet meg a Rend vezetősége. 1929-től az ötvenes évek elejéig működött a provincia kínai missziója.

1950 júniusában Magyarországon internálják a szerzeteseket: a déli és nyugati részről központi és északi fekvésű kolostorokba szállítják őket, férfi és női szerzeteseket vegyesen. Hatvanban a hívek papjaik védelmére körülvették a kolostort, a rendőrség sokakat elhurcolt közülük. Börtönbe került a kolostor 6 ferences lakója, 4 pap és 2 segítő testvér is. P. Kriszten Rafael házfőnök 1952. szeptember 5-én a börtönben meghalt.

Ekkor provinciánk 350 tagja 26 rendházban él: Budapesten 3 (Margit krt., Pasarét, Hűvösvölgy), Gyöngyös, Jászberény, Pécs, Szécsény, Baja, Eger, Szeged, Szolnok, Kecskemét, Dunaföldvár, Mohács, Siklós, Vác, Simontornya, Szigetvár, Máriagyűd, Mátraverebély-Szentkút, Hatvan, Salgótarján, Csongrád, Nyíregyháza, Debrecen I--II. A mariana provincia 280 tagja 17 rendházban lakik. 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács 34. sz. törvényerejű rendelete megvonja a működési engedélyt a szerzetesrendektől.

A provincia a bencésekkel, piaristákkal és az iskolanővérekkel együtt engedélyt kap arra, hogy 2 gimnáziumot működtessen, és ehhez 72 fős keretben rendi, közösségi életet folytathasson. A növendékek utánpótlása évi 2 főre lett korlátozva, provinciánk csak pap- és tanárjelölt növendékeket vehetett fel.

Az 1929 óta működő esztergomi gimnáziumot és kollégiumot a Szűz Máriáról nevezett provincia tartotta fenn, de 1950-ben a bizonytalan helyzet miatt nem vállalták ezt a munkát, így a Kapisztrán provincia vette gondozásba az intézetet. Másik iskolaként provinciánk a kevéssel előtte felállított szentendrei egyházközségi gimnáziumot kapta meg. Mivel itt nem volt kolostor, a tanárok a Margit körúti rendházból jártak ki tanítani, amely rendi központként szintén megmaradt. A harmadik közösség pasaréti rendházban élhetett tovább, itt laktak a tanárjelölt növendékek.

A hatvanas évektől kezdve lehetőség nyílt a két gimnázium bővítésére is, elsősorban a külföldi ferencesek segítsége révén. Különösen az esztergomi gimnáziumból jelentkeznek sokan papnak és szerzetesnek, a kollégiumi nevelésnek köszönhetően.

1989. augusztus 30-án visszavonják az 1950-es rendeletet, Magyarországon ismét teljesen szabaddá válik a szerzetesek működése. A három eddigi rendház és az iskolák mellett provinciánk új vállalkozásokba kezd, főleg a régi helyeken:

1989. augusztus 13-án az esztergomi főegyházmegye visszaadta a rendnek Mátraverebély-Szentkút búcsújáróhely templomát és a rendház egy részét.

1989. szeptember 3-án visszakaptuk a szécsényi kolostort és templomot. A kolostor épülete ekkor hét éve már üresen állt, mivel kiköltözött a benne működő kollégium. 1993-ban ide költözött a noviciátus.

1989. október 4-én három testvérünk kezdte meg működését a kárpátaljai nagyszőlősön (Szovjetunió). Az egyházközség egy kis házba fogadta be őket. A közösség még 10 másik helységben kezdett lelkipásztori munkát, ma 15 helyre járnak.

1989. szeptember 17-én visszakaptuk a szeged-alsóvárosi kolostort és templomot, miután a kolostorból elköltöztették a szociális otthont. Az azóta felújított kolostor a nevelés színhelye, jelenleg 38 növendék lakja.

1990. augusztus 2-án a provincia visszakapja a gyöngyösi plébániát, valamint a kolostorból az addigi plébánosok által használt részt. Három évvel később az addig kollégiumként használt részt a város átadja a rendnek, de a könyvtár még ma is elfoglalja a rendház nagyobb részét.

Bővülés történt az iskolák tekintetében is. Esztergomban az osztályok számra 8-ról 12-re emelkedett. 1994-ben pedig a szentendrei a gimnázium hat évfolyamossá bővült. Budapesten az orsolyiták Ady Endre utcai volt intézetében provinciánk általános iskolát nyitott, amely 1998 szeptemberétől 12 osztályossá bővül. Mohácson egy volt ferences ingatlanban 1996 szeptemberében az addigi „keresztény osztályokból” megnyílt a Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola, amelynek fenntartója szintén a Kapisztrán provincia.

1991-ben a provincia megnyitotta nevelési házait a másik magyarországi provincia, a Szűz Máriáról nevezett rendtartomány, valamint az erdélyi, Szent István Királyról nevezett rendtartomány növendékei előtt. Így ma 2 mariánus, és 14 kapisztránus ferences növendék, valamint 1 mariánus, 4 erdélyi és 2 kapisztránus novícius készül hivatására. A Szent István Rendtartomány egyszerű fogadalmas testvérei számára 2004-ben Szászsebesen létesült növendékközösség.

Impresszum