Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár
Enchiridion Könyvtár Levéltár Kézirattár Hírek - Kiadványok Cimeliotheca Galéria
Könyvtár Budán

Könyvtár Gyöngyösön

 Könyvtár Budán

Ferences könyvtár Budán

A magyar ferences könyvkultúra kezdeteit azokban a rendházakban kereshetjük, amelyek már az Árpádházi királyok korában álltak, s ahol élénk lelki és szellemi élet volt. A barátok első hazai könyvtárai valószínűleg az esztergomi, a pesti és a budavári rendházakban voltak. E gyűjtemények az ország határain kívül is ismertek lehettek, hiszen amikor Temesvári Pelbárt műveinek első kiadója, Joannes Rymman német könyvkiadó Magyarországra utazott, hogy alkalmas kéziratokat keressen, a ferencesek budai és pesti konventjét, és minden bizonnyal a konventek könyvtárát kereste fel. Itt talált rá Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát akkor már számtalan kéziratban másolva terjesztett műveire.

A mai, Margit körúton lévő központi könyvtár sajnos semmilyen folytonosságot nem mutat ezekkel a középkori könyvtárakkal — hiszen a török megszállás az országnak ebben a felében szinte mindent megsemmisített —; mivel azonban több olyan régi könyv és kézirat is birtokában van, amelyek egykoron a budavári rendház tulajdonában is lehettek, a könyvtár egyes köteteinek története sok esetben korábban kezdődnek, mint amit a könyvtár alapításának ideje alapján gondolnánk.

A ferencesek Budán másodszor 1686-ban telepedtek le. A török kiűzése után lassan stabilizálódó helyzetben sok rác talált otthonra a Vízivárosban, s eleinte kifejezetten az ő pasztorációjukra jöttek a városba a nyelvüket, szokásaikat jól ismerő bosnyák ferencrendiek. Tulajdonképpen a pesti konventből települtek át Budára a bosnyák atyák, akik eleinte a Csalogány (egykor Felső-Rác) és a Gyorskocsi utca sarkán laktak egy alacsony, szegényes épületben; majd amikor megkapták a Vízivárosban a török dervisek házának egy csoportját, 1691-ben P. Petrus Gudelich elöljárósága alatt alkalmas konventet és kápolnát építettek maguknak.

1703-tól mintegy nyolcvan éven keresztül a bosnyák rendtartomány vízivárosi zárdában végezték a ferences újoncok képzését is, és nyilvánvaló, hogy a Studium Philosophicum számára könyvekre is szükség volt. Bizonyára — a szokásoknak megfelelően — a lector felelt a könyvekért: mind a beszerzésükért, mind pedig a megőrzésükért.

A vízivárosi zárda első fennmaradt inventáriuma 1711. május 6-án készült, fr. Ludovicus Burgstaller és fr. Caesario Leidermayr praesidens látta el kézjegyével. A házfőnök ez évben fr. Perkovich István volt. A leltár szerint a rendház könyvtárának 118 db könyve volt ekkor; kizárólag német és latin nyelvű kiadványok, túlnyomóan homiletikai munkák. 1712-ben 19 új kötettel gazdagodott a könyvtár.

A mai értelemben vett és mostanáig fennálló könyvtár alapítója a vízivárosi kolostorban valószínűleg P. Villov István (†1747) hittudományi főiskolai tanár volt. P. Villov felügyelete alatt, aki Kaizer szerint vir doctus et verus religiosus fuit, a könyvtár állománya 85 kötettel bővült. Villov a fennmaradt tabulák szerint először 1722-ben volt a ház lakója — ekkor filozófiai lector minőségben; majd 1729-től 1735-ig lector generalis, miközben 1732-ben házfőnök; 1740-től 1742-ig, majd 1745-től 46-ig ismét a vízivárosi ház főnöke.

Az egyre jobban szépülő és növekedő konventet — amelynek újabb bővítése csak 1777-ben fejeződött be — 1785-ben II. József rendelkezése alapján el kellett hagyniuk az atyáknak, de megkapták helyette a feloszlatott ágostonosok 1724-től 1768-ig épített országúti (a mai Margit körút) rendházát és templomát; ahová április 9-én ünnepélyes processióval át is vonultak.

A könyvtár igazi gyarapodása az országúti kolostorban indult meg P. Jakosics József (1738–1804) lelkes gyűjtő és másoló munkája nyomán. Tevékenysége következtében a könyvállomány mintegy hat-hétezer kötetre duzzadt; és a könyvekről a formai és a tartalmi feltárás szempontjait ötvöző igen részletes leírás is készült. Jakosics könyvtárossága alatt a könyvtár méreteit és összetételét tekintve hazai viszonylatban igen jelentős gyűjteménnyé vált: ebben az időben ország legnagyobb állományával az Egyetemi Könyvtár büszkélkedhetett, mintegy 11.300 könyvük volt, alig négy-ötezerrel több, mint a ferenceseknek; Széchényi Ferenc (1754–1820) könyvtárának katalógusa, a Collectio librorum per Hungaros et de Hungaria scriptorum pedig több mint 7000 művet sorolt fel.

1822-ben, Franz Schams német utazó meglátogatta a ferences rendházat, és a könyvtárról igen dícsérőleg emlékezett meg: Vitathatatlanul ez a könyvtár az itteni magánkönyvtárak között a leggazdagabb. Módomban áll erről felvilágosítást adnom. Látogatásom alkalmával egy fiatal páter épp azzal foglalkozik, hogy az újonnan összeállított névmutató segítségével a könyvtárat megismerhetőbbé tegye. Ez a fiatal atya világosított fel arról, hogy a gyűjteményük hétezer kötetet tartalmaz. A legfontosabb, erre a figyelmet külön is felhívta, a kéziratok aránylag elég nagy száma, melyek kétszeresen is értékesek, mert nagyrészt okmányok és az ország érdekességei.

A provinciai könyvtár nagy és alapos rendezése valamint állományának korszerű eszközökkel történő feltárása (katalogizálása), Jakosics tevékenysége után mintegy száz évvel, a huszadik század elején újból elkerülhetetlenné vált. E hatalmas feladat a rend nagy könyvtárosának, P. Kaizer Ferenc Nándornak (1863–1954) nevéhez fűződik. Az 1936-os vizitáció után a budai könyvtárról ezt írta a provinciális, Hermann Hermenegild: Margit-körúti zárdánk könyvtárának megtekintése valóságos élményt jelent. Az ebédlői faliszekrénybe helyezett kis könyvtár minden szükséglete kielégít, a nagy könyvtár azonban hatalmas méreteivel, berendezettségével és elrendezettségével méltán felkölti csodálatunkat. Egy nagy teremben és két oldalszobában van elhelyezve.

A nagyteremben egész falakat, állványmezőket töltenek meg az egy tárgykörre vonatkozó könyvek, vagyis minden tárgykör és szak képviselői valóságos kisebb szakkönyvtárakat képeznek. A biblikus könyvek pl. egy egész falat megtöltenek; az ősatyák és egyháztanítók munkái szintén; történelmi munkák, lexikonok, szótárak a hatalmas falmezők nagy részét szintén megtöltik. Igen sok a magyar és idegen nyelvű hitszónoklati könyv és bekötött folyóirat, hit- és erkölcstani munka.

A baloldali szobában szépen csoportosítva találjuk a lelki életre vonatkozó aszkétikus és elmélkedő könyveket, szentek életrajzait, liturgikus, természettudományi és gazdasági, egyházi és polgári jogi, irodalmi és nyelvészeti munkákat.

A jobboldali szobában ősatyák és egyháztanítók, valamint profán ősírók munkái mellett ott találjuk az új Wadding-sorozatot, a ferences tárgyú irodalom termékeit (amelyek itt egész falat töltenek meg), földrajzi és útleíró, régi és újabb történelmi munkákat, bekötött irattári és kéziratgyűjteményeket.

Ennek a szobának különlegessége még a közepén elhelyezett üvegszekrényben lévő kis múzeum, amelyben őskori csontok, kőzetek és kőzetalakulatok, pecsétek, plakettek, képek, eszközök, érmek, stb. stb. gazdag változatban láthatók.

A nagyterem hosszú asztalán vannak kirakva a rendezésre és beosztásra váró könyvek, folyóiratok, amelyek apránként mind a nekik való helyre fognak bekerülni.

A templomhoz hozzáépült rendház és benne a könyvtár 1945 februárjában több találatot is kapott, amikor a front hosszú ideig a lényegében a kolostoron keresztül húzódott. Több értékes könyv ekkor sérült meg.

A budai rendház könyvtárának háború utáni történetét ugyanazok a nehézségek jellemezték, amelyekkel a provinciának kellett szembenéznie. Először a szegénység, a háborús pusztulás okozott gondokat, majd az egyház működésének mind drasztikusabb korlátozása. A könyvtár helyzete talán annyival volt kedvezőbb, hogy hagyatékok és ajándékok jóvoltából folyamatosan gyarapodott. Az új könyvek elhelyezése azonban mind nagyobb gondot okozott, a korábbi polcrendszer már teljesen alkalmatlannak bizonyult. A Kaizer felmérése utáni szerzemények gyakorlatilag kereshetetlenné váltak. A nyolcvanas évek elején állították fel a könyvtár új polcrendszerét, amely a korábbi, múlt századi szabadpolcos teremkönyvtár jellegét raktárkönyvtárrá változtatta. Azonban a könyvek átrendezésekor sem készült sem állományellenőrzés, sem katalógus. A könyveket kiadási év alapján és méret szerint kerültek a polcokra, ám ez az elrendezés nem alkalmas az új könyvállomány visszakeresésére, s a régi könyvek esetén is csak akkor használható, ha az adott állományrész lezárt, nem gyarapszik. Erről azonban szó sincs, hiszen a megszüntetetett rendházakból korábban is kerültek be száz-kétszáz-háromszáz éves könyvek, 1995 és 2000 között havonta több száz régi könyvvel gyarapodott az állomány. A könyvek száma mára 100.000 fölé emelkedett.

Irodalom:

  • [Kaizer Nándor], A budapest-margitkörúti szent ferencrendiek kéziratos könyveinek jegyzéke. Kolozsvár, 1906. PDF
  • [Kaizer Nándor], Index librorum saeculi XV. et XVI. bibliothecae pp. franciscanorum 1. Szegedini. 2. Bajae. 3. Quinqueecclesiis. 4. Mohacsini. 5. Szigetvarini. 6. Siklósini. Budapest, 1930. PDF
Impresszum -- Adatkezelési tájékoztató